Válunk, és szeretnénk, hogy a gyereket ne viselje meg

Sokszor fordulnak hozzánk a fenti témával kapcsolatban a szülők. Először is azt gondoljuk, hogy már maga a kérdésfelvetés is remek, mivel azt mutatja, hogy szeretnének felelősségük teljes tudatában tenni gyermekük érzelmi jóllétéért az elkövetkezendő, mindenki számára nehéznek ígérkező időszakban. Azonban van egy nem túl jó hírünk ezzel kapcsolatban. Alapvetően nagyon fontos szem előtt tartanunk, hogy a szülők válása a gyermekeket igenis megviseli, és ez ellen nem lehet, illetve pontosabban nem kell tenni. A család felbomlása mindenki számára egy veszteségélmény, s mint ilyen, gyászreakciót indít be, nemcsak a szülők esetében, de a gyerekeknél is. Ez pedig egy teljesen normális folyamatnak tekinthető.

Kutatások eredményei alapján elmondható, hogy a válást követően a különböző érzelmi, illetve viselkedésbeli változások, zavarok normális reakcióknak tekinthetőek, melyek általában egy évig állnak fent a szétköltözéstől számítva. Fontos tudni, hogy nincs egy általános reakció, amivel a gyerekek reagálnak a válásra. Minden esetben az életkoruktól függ, hogy milyen változásokra számíthatunk, illetve a szülők érzelmi reakcióitól, hozzáállásuktól, konfliktuskezelési, problémamegoldási készségeiktől, a válási krízis lefolyásától, valamint a szülők és a gyermekek erőforrásaitól, támogatási bázisától.

A fent leírtak értelmében tehát a releváns kérdés, hogy vajon hogyan könnyíthetjük meg a gyerekek számára a család életében bekövetkező változást. A leghangsúlyosabb szempontok:

• a gyermek számára kiegyensúlyozott, folyamatos, kiszámítható és megbízható kapcsolattartást biztosítsunk mindkét szülő irányába,
• a családi élet rendezettségét (pl. napirend, szabályok, normák) őrizzék meg
• a gondviselő szülő lelkileg (is) rendbe jöhessen, regenerálódhasson a válási krízis közben, után (természetesen a másik fél lelki egészsége is ugyanilyen fontos)

Ezeken kívül még rengeteg más szempontot is érdemes beemelni a válásról való gondolkodásunkba. Az egyik ilyen a gyermekek esetében gyakran előforduló bűntudat érzése. Sokszor gondolják, hogy szüleik válása miattuk, az ő hibájukból történt. Ennek terhe alól mindenképp mentesíteni kell őket. Egy másik fontos fogalom, a lojalitáskonfliktus, melynek lényege, hogy a gyermek a váláskor azt élheti meg, hogy nem szeretheti mindkét szülőjét egyszerre, egy időben, hanem választania kell közöttük, s ez komoly belső feszültségeket okozhat benne. Ezt minden esetben súlyosbítja, ha a szülők egymást sértegetik, esetleg a másik felet a gyermek előtt szidalmazzák, esetleg bevonják őt bármilyen módon a szülők közötti kommunikációba (például rajta keresztül üzennek). A gyermekekre jellemző még, hogy családjuk újraegyesítéséről fantáziálnak, amelynek érdekében gyakran valamely módon akár aktívan is tesznek. Ennek elkerülése érdekében fontos, hogy a szülő ne próbálja a gyermeken keresztül manipulálni volt párját.

Természetesen kiemeljük, hogy a fent leírtak általánosan megfogalmazott szempontok, minden esetben a helyzetek egyediségéből kiindulva kell a válási krízisre tekinteni, s ennek megfelelően gondolkodni a lehetséges megoldásokról, hogy vajon hogyan is juthatunk ki a válás lélektani útvesztőiből.

Keressenek minket bizalommal ezekben a helyzetekben is!

Képek forrása: Divorce Child - Javad Alizadeh, www.maxpixel.net