Teher alatt nő a pálma?

2019.04.02

Életünk során nem egyszer nehéz helyzetbe kerülünk, mindez lehet önhibánkból, vagy rajtunk kívül álló okokból is. Betörhetnek hirtelen, mennykőcsapásként az életünkbe vagy láthatjuk előre megpróbáltatásainkat. Ezek létünk fordulópontjai, amelyek akár pozitív, akár negatív irányba formálhatnak bennünket, magukban hordozzák a veszély és a fejlődés lehetőségét.

A krízisek életünk részei, velejárói, feladat elé állítanak bennünket, fejlődésre sarkallnak, vagy éppen visszahúzódásra késztetnek, esetleg mély gödörbe taszítanak. Megküzdési mechanizmusaink meghatározzák egy-egy ilyen válság kezelését, amely egyéni reakcióinktól függően lehet hatékony - és így a személyiségben minőségi fejlődés, növekedés történik -, vagy lehet káros - és olyan változásokat eredményez, amely akár a teljes összeomláshoz, pszichiátriai kezeléshez vezethet. Egy valami azonban mindenképpen bekövetkezik: a korábban használt megküzdési módszereink, technikáink próbára tétetnek, és ha nem bizonyulnak elégségesnek, akkor valami új, másabb eszközzel kell előrukkolnunk a helyzet megoldása érdekében - és a siker így sem garantált.

Ezeket a fordulópontokat két típusra lehet osztani: akcidentális - hirtelen bekövetkező - krízisek, úgy mint például a váratlan halálesetek, természeti katasztrófák, munkahelyi elbocsátás, vagy a személyiségfejlődési folyamattal együtt járó, szükségszerű krízisek, ún. normatív krízisek. Ez utóbbiak minden ember életében eljönnek, akár ha arra gondolunk, hogy a serdülőkor során a kamaszok hogyan próbálják megtalálni saját identitásukat, lázadnak, kísérleteznek a leválással, függetlenedéssel, vagy fiatal felnőttkorban a családi fészek elhagyása szintén krízisnek tekinthető, akár középkorúként egy idős szülő elvesztése.


Krízishelyzetben tapasztalhatjuk magunkon, hogy a tudatunk beszűkült, csak és kizárólag az adott helyzeten gondolkozunk, újra meg újra próbáljuk megoldani, kezelni a helyzetet, amelyben ha kudarcot vallunk, akkor kétségbeeshetünk, úrrá lehet rajtunk a kilátástalanság, a reménytelenség, a fenyegetettség érzése. Előfordul, hogy hangulati állapotunk ingadozik, egyik percben érzékenyek vagyunk, sírunk, a másikban akár dühösek, ingerlékenyek, vagy zárkózottak, magunkba fordultak lehetünk. Megváltozik a valósághoz és az időhöz való hozzáállásunk, az érzékelésünk, döntésképtelenné válhatunk, lefagyhatunk egy ilyen helyzetben. Mindez a környezetünkre is hatással van, szeretteink aggódhatnak értünk, vagy éppen dühösek lehetnek, a saját eszközeikkel, tanácsaikkal segíteni próbálhatnak nekünk, vagy akár szembesülhetnek saját félelmeikkel is, esetleg ennek ellenkezője: elutasíthatnak bennünket, magunkra hagyhatnak.

Környezetünk részéről segíthet az empatikus odafordulás, a türelem, egyfajta felület biztosítása a krízisben lévő személy számára, hogyha szeretné, akkor ezredjére is szavakba, öntheti, kifejezheti fájdalmát, kétségbeesését. Lehet ez egy közös problémamegoldás keresés, egy együttgondolkozás, amikor végigvesszük, hogy mi vezetett a krízis kialakulásához, és milyen lehetséges kiút van ebből a helyzetből, milyen erőforrásokra támaszkodhat, valamint az út során milyen lépéseket kell tennie a bajbajutottnak. Fontos, hogy érezze, nem hagyjuk magára, támogatjuk a próbálkozásai során. A tanulságok és fontos következtetések levonásának ideje csak a krízis elmúlása után jön el.

Amennyiben úgy érzi, hogy segítségre lenne szüksége, vagy egy szakember támogatására a megoldás- és kiútkeresésben, forduljon hozzánk bizalommal.