Önmarcangolás helyett önegyüttérzés

Valószínűleg nem egy ismeretlen helyzetet írunk le, amikor arról a jelenségről beszélünk, amit a hétköznapokban önmarcangolásnak, önleértékelésnek nevezünk. Sok esetben előfordul velünk, hogy hibát követünk el, tévedünk, kellemetlen helyzetbe kerülünk, vagy csak megmagyarázhatatlannak tűnő szörnyűségek történnek velünk. Ilyenkor gyakran kezdjük el önmagunkat hibáztatni, leértékelni, negatívan gondolkodni magunkról, a képességeinkről, tulajdonságainkról, akár egész lényünkről. Sokszor szinte beszűkülve csak az elhibázott, vagy rosszul alakult dolgokon rágódunk, ruminálunk folyamatosan, előhívva akár egy vagy több régebbi, hasonló negatív emlékünket is.

Reméljük, senkit nem fog meglepni, ha azt mondjuk, ezzel egyáltalán nem segítünk magunknak. Sőt... Leginkább ezekkel a gondolatokkal, belső monológokkal, a 'mi lett volna ha' következtetéseinkkel inkább csak még mélyebbre lökhetjük magunkat ebben a negatív örvényben.

Azonban ne feledjük, mindig van lehetőségünk arra, hogy változtassunk. Ha a körülöttünk lévő dolgokon nem is lehetséges alakítanunk, a saját hozzáállásunkon, attitűdünkön mindig van esélyünk legalább egy kicsit módosítani.

Dr. Kristin Neff, amerikai kutató az önegyüttérzés fontosságára hívja fel a figyelmet. Az önegyüttérzés jelensége arra buzdít minket, hogy ha olyan helyzetbe kerültünk, ami rosszul érint minket, akkor próbáljunk meg együttérezni önmagunkkal, ahelyett, hogy rágódni kezdenénk azon, hogy mit és hol rontottunk el, vagy önmagunkat bántanánk. Ez nem azt jelenti, hogy egy kialakult esemény, rossz oldalát elbagatellizáljuk, vagy nem vesszük figyelembe, és csak a jó oldalra igyekszünk koncentrálni, vagy akár kényszerítjük is magunkat, hogy ezt megtaláljuk. Természetesen az önsajnálattal sem jelent egyet, mivel nem arról van szó, hogy hosszasan bánkódunk ügyetlenségünk, szerencsétlenségünk miatt. E helyett inkább felismerjük, amikor igenis nehéz helyzetben vagyunk, amikor szenvedünk, és megtanulunk ilyenkor megértéssel, elfogadással fordulni önmagunk felé.

Minden esetben fontos, hogy:

• önbírálat helyett önelfogadást gyakoroljunk, vagyis ne ítélkezzünk önmagunkkal szemben, hanem elfogadjuk, hogy valami olyasmi történt velünk, ami miatt igenis érezhetjük magunkat rosszul.
• észrevegyük, hogy mindenki hibázik, és igenis mindenki szenved, nem csak mi vagyunk azok az emberek, akivel nehéz dolgok történnek, és nem csak mi vagyunk azok, akik néha magukba zuhannak, szenvednek, elhibáznak dolgokat, hiszen mindez másokkal is ugyanúgy megtörténik.
• kattogás/önmarcangolás helyett a jelenre figyeljünk, vagyis próbáljunk meg a múlton való rágódás helyett a jelenben történő dolgokra koncentrálni, hogy mit tehetünk most, vagyis a jelenben kezdjünk gondolkodni, kezdjük el keresni a megoldást, vagy éppen csak figyeljünk oda arra, hogy a történtek milyen érzéseket váltottak ki belőlünk, és igyekezzünk mindezt elfogadni.

És hogy mindez a gyakorlatban is könnyebben megvalósítható legyen, írunk három olyan gondolatot, amit érdemes beépítenünk, és gyakorolnunk az önegyüttérzésünk kialakulásának, fejlődésének érdekében.

• Ez a helyzet (igenis) szenvedést okoz nekem. (Felismerem, sőt mi több legalizálom.)
• A szenvedés az élet része, nem csak az én tapasztalatom. (Annak elfogadása, hogy nem csak velem történik meg, nem az én hibám, ez az élet velejárója.)
• Kedves vagyok önmagamhoz, együttérzek önmagammal, mert most erre van szükségem.

+1. lehetőség: Gondoljuk végig, hogy egy számunkra fontos személy vajon hogyan viselkedne velünk az adott helyzetben. Mit mondana nekünk? Ezt követően pedig azt is érdemes végiggondolni, hogy vajon mi magunk hogyan viselkednénk ezzel a számunkra fontos személlyel, ha ő lenne abban a helyzetben, amiben most mi vagyunk.

Érdemes gyakorolnunk ezt a néhány egyszerű dolgot a mindennapjaink során, hiszen mindezek segíthetnek abban, hogy jobban érezzük, és elfogadjuk magunkat, hiszen jóban lenni önmagunkkal az egyik legfontosabb, és legértékesebb dolog a világon! Önegyüttérzésre fel!

Képek forrása: www.pixabay.com