Női lélek a szülés után

2020.01.27

A múlt hét során nagy vihart kavart egy vélemény, melyben egy, a nőkkel kapcsolatos kritika lett megfogalmazva. Fontosnak tartjuk, hogy pszichológiai nézőpontok mentén szemügyre vegyük ezt a kérdést, mivel úgy véljük, hogy egy egészen komplex jelenséggel van dolgunk, ami nem egyszerűsíthető le arra, hogy csupán akarat kérdése-e a várandósság idején felszedett többletsúly leadása.

Egy gyermek vállalása, kihordása, megszülése, majd táplálása rengeteg változást hoz a családi rendszer működésébe, valamint a nők és a férfiak (egyéni) életébe is. Összességében elmondható, hogy egy komoly, normatív, vagyis egy bizonyos helyzetben mindenki életében bekövetkező krízisállapot köszönt be a család, és az egyének életébe.

A nő megszüli a gyermeket, és óriási változásokon megy keresztül lelki-testi szempontokból is. Először is meg kell birkózniuk azzal, hogy a várandósságuk véget ért a szüléssel, ami gyakran (sajnos) akár traumaként is megmaradhat a nőkben (is). Ennek feldolgozásával, az anyaszerepükkel való ismerkedéssel, annak gyakorlásával, valamint a gyermekükkel való egymásra hangolódás időszaka veszi ekkor kezdetét.

Az új élethelyzetben a nőknek (érthető okokból) többnyire nem a párkapcsolatukban lévő szenvedély fenntartása az elsődleges. Egyszerűen Ebben az élethelyzetben teljesen más irányba tolódik a hangsúly, mivel egy új élet táplálása, és gondozása lesz az elsődleges. A párkapcsolatban ekkor nem feltétlenül a szexuális életen van a hangsúly a férfiak részéről sem. Az ő számukra a látvány, a vizuális ingerek valóban nagyon fontosak, de mindez inkább azzal van összefüggésben, hogy mit tapasztalnak partnerük részéről annak kisugárzása tekintetében. Mert lássuk be, lehet valaki bomba nő, ha egyszerűen nem érzi jól magát a bőrében, és nem tud nőként magabiztosan jelen lenni a hálószobában. Míg valaki éppen egy szülés után, a csíkjaival, és a többletsúlyával együtt éli meg igazán azt, hogy ő a nagybetűs NŐ. Egészen más kisugárzással tud így jelen lenni. Látható tehát, hogy mindez nem a kilók függvénye. A férfiak azt szeretik látni, ha a nő, akit szeretnek, jól érzi magát a bőrében, vonzónak érzi magát, és így csábítja a férfit, vagyis rendben van a nőiességével. Összefüggésben lehet azzal is, hogy milyen visszajelzést kap a nő a férfitól. Például: vajon mennyire lehet előtérben a nőiessége annak a nőnek, akit a párja a szülést követően anyának szólít... Olyan helyzetekben is, amikor a gyermekük nincs jelen, hanem kettesben vannak valahol.

Hangsúlyozzuk, hogy egy új életszakasz kezdete, ahogy azt már korábban, más témákkal kapcsolatban is bemutattuk (Teher alatt nő a pálma?; Ara-para, avagy az esküvő, mint krízis), krízisállapotot idéz elő, amelynek megélése, majd megoldása nem egy egyszerű feladat. Hiszen a gyermek megszületésével az addigi rendszer felborul, a meglévő megküzdési stratégiák helyett pedig újakat kell kialakítanunk, meg kell tanulnunk az új szerepünkben is lenni, és ki kell találnunk, hogy mindebben hogyan tudunk a párunkkal együttműködni, vagyis: hogyan is fog a családon belül a szülői alrendszer működni, avagy milyen elvek mentén neveljük majd gyermekünket. Meg kell próbálnunk a lehető legjobban ráhangolódni az új családtagra, akinek jelzései kezdetben alig érthetőek számunkra. Milliónyi hormonális változás bekövetkezése mellett, a szoptatással is meg kell birkózni, miközben a nőknek a saját nőiességükkel gyakorlatilag alig van kapacitásuk foglalkozni. És ezzel nincs is semmi baj. Hiszen a krízis, amely ebben az életszakaszban minden esetben kialakul (vagyis normatívnak tekintjük), egy idő múlva el fog múlni. Mindenki helyzete könnyebb lesz, és az anya szerep mellé egyre inkább vissza tud jönni a nőiességünkre való figyelem is. Elkezdődik a szerepek összecsiszolása, hogy hogyan is nézek magara nőként úgy, hogy közben már anya is vagyok. Megváltozik a testünk, és megváltozik az életünk is. Új viszonyt kell önmagunkkal is kialakítanunk. Amivel nincsen semmi baj. Minderre azonban időre van szükség, valamint a férfi, a társ támogatására, és türelmére.

Ha mindezek mentén végiggondoljuk a kritikát, amit múlt héten az anyák kaptak, megláthatjuk, hogy gyakorlatilag arról van szó, hogy egyáltalán nem életszerű, hogy valaki a szülése után rögtön a fogyással foglalkozzon elsődlegesen. Egyszerűen más kérdések vannak előtérben, más mérföldkövek, és más feladatok megoldása vár ránk ekkor. A legfontosabb, hogy legyünk magunkkal megértőek, elfogadóak (Önmarcangolás helyett önegyüttérzés), és igyekezzünk magunkkal is kapcsolatban maradni akkor is, amikor egy csoda történik meg velünk, és új életet hozunk a világra.

Képek forrása: www.pixabay.com