Mobil-elvonó 2. rész

Ha úgy érezzük, hogy az okostelefonunk a legfontosabb dolog az életünkben, aminek gyakori használata miatt konfliktusaink vannak a környezetünkkel is, esetleg hazudunk a vele töltött idő mennyiségéről is; ha használata hatással van hangulatunkra, illetve rengeteg időt elvesz az életünkből; amikor akadályoztatva vagyunk a használatában, akkor feszültek leszünk és egyszerűen úgy érezzük, hogy muszáj hozzányúlnunk, és nehéz gátat szabnunk önmagunk számára, bár van, hogy csak pörgetjük a hírfolyamokat, anélkül hogy ténylegesen odafigyelnénk rájuk... Nos, akkor lehetséges, hogy lassan, fokozatosan és tudatosan csökkentenünk kell okostelefon-használatunkat. Ugyanilyen fontos lehet kijelölni egy célt, amellyel már ki lennénk békülve a telefonozásra fordított idő és tevékenység tekintetében. Ez a teljes "leszokástól" a használati idő csökkentéséig is terjedhet. Illetve fontos előzetesen felmérnünk, hogy milyen a kapcsolatunk a telefonnal, milyen hatással van az életünkre és mi motiválhat bennünket a "leszokásban". Majd ezután jöhetnek a korlátozások, illetve a mobilmentes új élet felépítése, valamint olyan pótcselekvések, megoldások találása, amelyek segíthetik "mobilmentességünket".

Mindezt segítheti a tudatos jelenlét, azaz a mindfulness, amely nem könnyű feladat. Ingerek sokasága ér minket nap, mint nap, gátolva egy adott tevékenységben való elmélyedésünket. Ezt nem egyszer mi magunk idézzük elő, amikor újra meg újra, akár kétpercenként telefonunkért nyúlunk, hogy megnézzünk valamit, akár csak az időt, majd meglátjuk a közösségi oldalainkról származó különböző értesítéseket, és már a közösségi oldalainkon szörfözünk, frissítünk, híreket futunk át. Nem figyelünk sem a környező emberekre, sem a környezetünkre, még akkor sem, ha történetesen az a barátunk ül velünk szembe, akivel már két hete nem találkoztunk, vagy a párunk, akivel az intimitás fenntartása érdekében randizunk. Ugyanakkor folyamatosan megosztunk mindent virtuális emberekkel, ismerősökkel, majd várjuk a jutalmat, a pozitív reakciókat. Amikor megörökítjük a megosztásra szánt pillanatot, akkor mi már nem vagyunk a része, csupán szemlélője, már nem azt a gyönyörű tájat élvezzük, hanem azt nézzük, hogy melyik filterrel lenne még tökéletesebb a kép és nyerhetjük el közeli és távoli ismerőseink elismerését.

Ám ha szeretnénk kikerülni ebből az ördögi körből, vagy legalább mentesítenénk önmagunkat a közösségi média folyamatos használatától, íme, néhány tipp, hogy legyőzzük magunkban az okostelefon utáni sóvárgást:

• Néhány tisztázó kérdés feltevése telefonhasználat előtt: biztosan szükséges most használnom? Mi a célom azzal, hogy megnézem? Mit éreznék, ha most mégsem használnám?
• Ehhez hasonló a "fekvőrendőr", MMM gondolkodási technika, amelynek célja a reflexszerű cselekvéseink megállítása (pl. telefonunk ellenőrizgetése) oly módon, hogy felismerjük azt a helyzetet, amikor már nyúlnánk a telefonunkért (pl. unalmasnak ígérkező utazás során), de előtte három kérdést végiggondolunk: Miért van rá szükségünk? Miért most van rá szükségünk? Mi mást tudnánk tenni e helyett?
• Esetleg ugyanezen kérdések háttérképnek is beállíthatóak, vagy akár más elrettentő képek is ...
• Érdemes nem napindításként a telefonunkat böngészni, e-mailekre válaszolni és értesítéseket olvasni, bejegyzéseket követni, mert a megemelkedett stressz szint negatív hatással lehet napunk folytatására is.
• Nehéz úgy elmélyült, intim beszélgetéseket folytatni, ha közben virtuálisan még másik két-három emberrel is beszélünk egy teljesen más témában. Próbáljuk meg még a kezeinktől is távol tartani a telefont, tartsuk inkább a táskánkban.

• Gondoljuk át, hogy egy napra lebontva mennyi tényleges digitális világban eltöltött időre van szükségünk, és próbáljuk ezt betartani.
• Ha végképp nem bírjuk kontroll nélkül hagyni telefonunkat, akkor érdemes egy időtartamot megjelölni önmagunk számára, keretek közé szorítani használatukat, pl. félóránként ránézek, vagy minden óra 10 perckor megnézem az értesítéseimet.
• Lehet mobilmentes időintervallumokat megjelölni (pl. este 6 után, vagy hétvége) amikor nem nyúlunk a telefonhoz, ezen tervünket akár megoszthatjuk a környezetünkkel is, támogatásukat kérve ebben. Léteznek applikációk ennek támogatásában (pl. Forest, YourHour, AntiSocial, SPACE), illetve nyomon követhetjük telefonhasználatunkat a Menthal vagy a FOMO applikáció segítségével is.
• Este, lefekvéskor próbáljuk mellőzni használatukat, mert a képernyő kék fénye megzavarhatja alvásciklusunkat (csökkenti a melatonin hormon termelődését, amely az alvási ciklust szabályozza), illetve tegyük ki ágyunkból kütyüinket, szerezzünk be helyette inkább külön ébresztőórát, másra úgysem lesz szükségünk alvásunk folyamán.
• Némítsuk, tiltsuk le a folyamatos értesítések küldését applikációinknál, mert minden hosszabb böngészés általában egy értesítés elolvasásával kezdődik... Vagy ha úgy ítéljük meg, hogy néhány alkalmazás nélkülözhető, akkor töröljük őket telefonunkról.
• Célszerű csábító alkalmazásainkat kicsit elrejteni önmagunk elől, vagy nehezíteni előhívásukat, akár mappába rakni, hogy energiát és időt kelljen befektetni megnyitásukba.
• Helyettesítő cselekvések, unaloműzési módok átgondolása: például olvasás, zenehallgatás, bambulás, környezetünk megfigyelése, gondolkozás önmagunkról, és ezáltal önreflexiónk erősítése.
• Időnként szakadjunk el a telefonunktól, menjünk el sétálni, vagy csak boltba nélküle és rá fogunk jönni, hogy az élet nem ment el mellettünk és nem maradunk le semmiről.

Így talán vissza tudjuk adni a telefonunknak az eszköz jellegét, ahelyett, hogy valódi kapcsolatot tartsunk fenn vele, igazi kötelékek helyett. Előnyük életünkben tagadhatatlanok és időnként, akár egy nagyobb találkozó megszervezésénél, munkahelyi feladatok végrehajtásában elengedhetetlenek is, de inkább legyünk tudatos használói, mint rabjai okos eszközeinknek.

Ajánlott olvasmány: Catherine Price: Digitális detox - győzd le a mobilfüggőséget, Libri Könyvkiadó Kft., Budapest, 2018.

Képek forrása: www.pixabay.com