Mobil-elvonó 1. rész

Mindannyian láttunk már elsötétedő moziteremben világító kis téglalapokat, vagy buszon, metrón lehajtott fejű embereket, akik nyomogatták, ujjukat húzogatták, vagy csak meredten nézték bedugott füllel okostelefonjaik képernyőjét.

A közösségi média ma már megkerülhetetlen béklyó, használjuk, majd ő használ minket. Meghatározza énképünket, önbecsülésünket, szerethetőségünket, de legfőképpen értékességünket a lájkok számával, a reakciók milyenségével. Az állandó visszacsatolások révén függővé képes tenni bennünket, és ezáltal sebezhetővé is. Nem tudunk unatkozni sem, mert ha van néhány üres pillanatunk, akkor egy minden másodpercben megújuló világot tudunk a kezünkbe venni és elmerülni benne, elmenekülve a teendők és a sivár hétköznapok rabságából, valamint önmagunktól, a gondolatainktól, érzéseinktől. Tartalommal, információval, izgalommal és vizuális élménnyel töltünk meg minden pillanatot, amelyek nem igazán kapcsolódnak hozzánk, de végzetes lenne, ha lemaradnánk róla. Figyelmünk fókusza folyamatosan változik, az előbb még egy érdekesnek tűnő cikket olvastam, de most már egy videót nézek, és így tovább akár órákon át - kisebb-nagyobb megszakításokkal. A túlzott mobiltelefon-használat negatív hatással lehet társas kapcsolatainkra, például egy válaszként kapott üzenet során: "Ezt vajon hogyan értette?", "Miért nem rakott semmilyen emotikont, pedig mindig szokott... biztosan haragszik...", "Miért nem ír vissza? Pedig itt van, hogy már látta...", "5 perce volt fent, pedig azt mondta, hogy nem ér rá még enni sem..." és így tovább. Továbbá kihatással lehet minőségi időtöltésünkre, pihenésünk színvonalára, emlékezeti és figyelmi teljesítményünkre, testi épségünkre, akár mozgásszervi problémák, pl. nyakfájás, akár a kisebb-nagyobb balesetek miatt. Viselkedési függőség is kialakulhat, vagy szorongásos zavar képében, nomofóbiaként (az angol no mobile phobia kifejezésből ered) köszönthet vissza ránk.

Minden kellemes tevékenység egy hormon, a dopamin termelődésével jár, amely az agy jutalomközpontjait aktiválja, ezáltal kellemes érzést okozva bennünk. A tevékenység és a kellemes érzet kapcsolata folyamatosan megerősítődik a klasszikus kondicionálás útján, így serkentve bennünket arra, hogyha kellemes érzést szeretnénk, akkor ennek egyik lehetséges módja az adott tevékenység űzése. Ugyanez valósul meg okostelefon használata során, hiszen kiszámíthatatlan jutalmakat kapunk (e-mail, közösségi oldalak értesítése, lájkok mennyisége), és nem tudjuk, hogy melyik próbálkozásunkat, telefonra nézésünket fogja siker koronázni, így ha mégis kaptunk akár csak egy üzenetet is, már örömöt fogunk érezni, ezáltal megerősítve ezt a kört - tehát mindig érdemes lesz ránézni telefonunkra, mert hátha...

Egy másik tényezője a függőség kialakulásának a FOMO ("fear of missing out") szindróma, amikor attól félünk, hogy lemaradunk valamiről, amire azonnal kellett volna reagálnunk, amely lehet egy fontos üzenet, programajánlat, szórakozási lehetőség is. Az új izgalmak, újdonságok és a kíváncsiság, mint emberi tulajdonság képesek együtt eredményezni azt, hogy egyik megnyitott oldalról szörfözünk a másikra, akár órákon át. Soha nem jelenik meg kétszer ugyanúgy semmi a telefonunkon, a közösségi oldalak hírfolyamai is folyamatosan újdonságot rejtenek, ezzel is megerősítve azt, hogy érdemes akár csak úgy, unalmas perceinket eltölteni az ingergazdag internet világában. Ugyanakkor, ha nem élnénk a telefonunk nyújtotta élvezettel, hanem elcsendesednénk, akkor előkerülhetnének olyan belső tartalmak, szorongató gondolatok, félelmek, amelyekkel való megküzdést telefonunk nyomogatása segít elodázni, s ezáltal időt nyerünk. Nem segít bennünket az sem, hogy telefonjaink csaknem teljesen személyre szabhatóak, bármikor megváltoztathatjuk külsejüket, háttérképünket, csengőhangunkat, sőt ha szeretnénk, mindenkinek más csengőhangot állíthatunk be, stb. Így akár saját személyiségünk tükröződhet vissza egy egyszerű telefonban, fokozva kötődésünket hozzá. Funkciói és az alkalmazásai sokszínűségének köszönhetően egyre több területet képes lefedni, egyszerre számológép, naptár, videotelefon, fényképezőgép, párkapcsolati guru, zenelejátszó, diktafon, időjárás előrejelző, és így tovább, amelyekkel még inkább elengedhetetlenné teszi magát életünkben.

Összességében véve sok hátránnyal, de számos előnnyel rendelkezik, mérete fordítottan arányos nélkülözhetetlenségével ebben a mai, digitális világunkban. Mit tehetünk akkor, ha mindez zavar már bennünket is? Ha már egy filmet sem tudunk végignézni telefonunk nyomkodása nélkül? Vagy ha bennünket nem is foglalkoztat, de barátainktól, párunk visszajelzéseiből az rajzolódik ki, hogy változtatnunk kell, akkor mégis hol kezdjük? Erről írunk bejegyzésünk második részében.

Képek forrása: www.pixabay.com