Mi segíthet a szakítás után?

Mint a legtöbb történet, ez is úgy kezdődik, hogy volt két ember, akik szerették egymást. Párkapcsolatban éltek, aztán az egyik fél valami miatt kifarolt a kapcsolatból. A másik fél pedig ott maradt egyedül, a szakítás okozta sebekkel és fájdalommal...

A szakítás miértjére adható lehetséges válaszok száma szinte végtelen. Nincs két egyforma ember, így két egyforma szakításról sem beszélhetünk soha. Fontos, hogy ha arról gondolkodunk, hogy vajon mi lehetett a kiváltó ok, akkor mindig a helyzet egyediségét figyelembe véve járjuk körül a kérdést. Van azonban néhány gondolat, amely bárkinek segíthet abban, hogy a veszteségből mégis többlettel együtt távozzon.

Fontos tudni, hogy a szakítás, csak úgy, mint a válás (korábbi bejegyzésünkben írtunk róla), gyászreakciót indít el bennünk, hiszen egy veszteségélményről van szó. Így tehát érthető, hogy miért is érezzük magunkat olyan rosszul, mikor párunk elhagy minket, kilép a kapcsolatból. Bár ő maga fizikailag nem szűnik meg létezni, a kettőnk által alkotott egység mégis elmúlik, és ezzel együtt minden bennünk élő, vele, vagy velünk kapcsolatos illúzióval, jövőre vonatkozó vággyal is szembe kell néznünk, amit a kapcsolatunk táplált eddig. El kell hát gyászolnunk mindazt, ami volt, és azt is, ami lehetett volna, amit mi szerettünk volna elérni ebben az egységben.

Mindez azonban nem egy vagy két nap alatt megy végbe az emberben. A veszteség feldolgozása egy folyamat, így nem történhet egyik napról a másikra, valamint tudnunk kell, hogy legtöbbször nem egy egyenes vonalban felfele ívelő változásról van szó. Gyakran ez alatt az idő alatt hullámzik az, hogy éppen hogyan érezzük magunkat, mit gondolunk a másik félről, és arról, hogy vajon miért is lett vége a kapcsolatnak.

Fontos tudnunk, hogy önmagunk hibáztatásának, szidalmazásának nem sok értelme vagy haszna van. Biztosan voltak olyan dolgok, amiket mi rontottunk el, de fontos tudnunk, hogy egy párkapcsolat mindig két emberről szól, így a benne zajló változások mindig ennek a két embernek az érzéseinek, gondolatainak, viselkedésének tudhatóak be. Egy dinamikusan alakuló, élő kapcsolatban pedig nem okolhatjuk csak magunkat mindenért. Mindezek miatt a másik sem lehet egyedüli okozója a dolgoknak.

A könnyebb feldolgozás érdekében fontos lehet fejben még egyszer végigjárni a kapcsolatunk útját, és végigvenni azokat a lényeges állomásokat, ahol valami komolyabb változás történt, illetve történhetett benne. Ha meg tudjuk érteni, hogy mi miért alakulhatott, és leginkább azt, hogy nekünk milyen szerepünk volt benne, akkor amellett, hogy hamarabb sikerül helyére tennünk magunkban a történteket, még olyan tudásra is szert tehetünk, amely már arra vonatkozik, hogy a jövőben mire lehetne jobban odafigyelnünk. Megtudhatjuk, hogy mi az erősségünk, és mi az, amiben fejlődési potenciál, lehetőség van. Fontos végiggondolni, hogy mi az, ami nekünk fontos volt ebben a kapcsolatban, mi az, amit a következőben is szeretnénk megvalósítani, és mi az, amit egyáltalán nem. Jó, ha meg tudjuk magunknak fogalmazni, hogy mi, amit egy kapcsolattól várunk, mit szeretnénk, illetve milyen párt képzelünk el magunk mellé. Mindezek tudatában pedig a következő kapcsolatunkban már tudatosabban lehetünk jelen, így esélyt adhatunk magunknak arra, hogy boldogabbak legyünk.

Képek forrása: www.pixabay.com, www.freeimages.com