Kamaszkor szépségei. Léteznek ilyenek?

Természetesen nem szeretnénk elbagatellizálni a kamaszkorral járó nehézségeket. A fejlődés ezen időszaka meglehetősen megterhelő mind a szülők, mind a serdülők számára. Viszont fejlődésünk szempontjából az ekkor zajló történéseknek, feszültségeknek van létjogosultsága, sőt életünkben a legfontosabb mérföldkövekhez érkezünk el ilyenkor. Mindezek miatt pedig, ha már eltüntetni, megváltoztatni, semmissé tenni nem is lehet a ezt a szakaszt, próbáljunk meg szempontot váltani, és nézzük a pozitívumokat, mivel ilyenek igenis léteznek, csak hajlamosak vagyunk nem ezeket szem előtt tartani.

A kamaszkor lényege, hogy a fiatalok elkezdjenek önállósodni, közeledjenek, nyissanak a kortársak felé, megtanuljanak érzelmileg leválni szüleikről, valamint felelősséget vállalni a tetteikért, testükért és lelkükért egyaránt. Fontos mozzanat, hogy a gyermekért történő felelősségvállalásnak a szülők részéről szépen át kell tevődnie a kamaszra, s végül fiatal felnőttkorra már (jó esetben) mindenkinek saját magáért kell tudnia felelősséget vállalnia. Gondoljunk csak a manapság "mamahotel"-ként hivatkozott helyzetekre, amikor a fiatalok 30 éves koruk után még szüleikkel élnek, akik minden tekintetben ellátják, eltartják gyermekeiket, mintha csak egy hotelben lennének. Vajon ezekben az esetekben az egyes tagok (szülők és gyermekeik) hol tartanak a felelősségvállalás átadásában, átvételében?

Pedig a kamaszkor egyik szépsége szülői oldalról nézve pont az (lehetne), hogy a szülőpár újra elkezdhet egymás felé közelíteni, vagy saját önmegvalósításuknak nagyobb teret engedni. A kamasznak ilyenkor már a kortársai felé kell fordulnia, így a szülőknek több idejük szabadul fel, amit nem a gyermekkel töltenek. Ugyanez pedig a fiatalok számára is egy pozitívum, hiszen szépen fokozatosan megtapasztalhatják, hogy milyen érzés szabadabban mozogni a nagyvilágban, egyedül döntéseket hozni, és szoros kapcsolatokat kialakítani a velük hasonló életkorú társaikkal.

Bár a szakasz érzelmi viharokkal meglehetősen terhelt, ilyenkor jó, ha szem előtt tudjuk tartani, hogy az a serdülő, aki igenis kiáll gondolatai, véleménye mellett, és szembe tud szegülni szüleivel, az nagy valószínűséggel fiatal felnőttként is könnyebben helyt fog tudni állni a világban. Hiszen a kamaszkor egyik fő feladata, mint már említettük, hogy a gyermek érzelmileg le tudjon majd válni a szülőkről, ami csak akkor lehetséges, ha volt tere, lehetősége lázadni ellenük.

A megfelelő értékrend kialakítása, bármennyire is azt gondoljuk, nem most fog megtörténni. Ekkorra (szintén jó esetben) a gyermekben már rég ki kellett alakulnia egy viszonylag stabil értékrendnek, amelyet a szüleitől "örökölt", tanult el. Serdülőkorban ennek "csak" próbára tétele, alakítgatása, formálása történik meg. Ezért is fontos, hogy a szülők szem előtt tudják tartani, hogy ha eddig is hitelesen képviselték az általuk helyesnek gondolt értékrendet, akkor nagy baj nem történhet, még akkor sem, ha a kamasz éppen aktuálisan valamelyik pont ellen határozottan lázad. A lényeg, hogy a szülők továbbra is magabiztosan, és leginkább hitelesen képviseljék értékrendjüket, mivel kamasz gyermeküknek ezzel segíthetnek a legtöbbet.

Mindezzel együtt, vagy éppen mindettől függetlenül, a serdülőkor az egyik legmegterhelőbb időszak az egész család számára. Ezért nagyon hasznos tud lenni, ha szülők és/vagy a fiatal tud konzultálni szakemberrel helyzetével, érzéseivel, gondolataival kapcsolatban. Ha Önöknek is segítségre lenne szükségük, vagy kérdésük van, keressenek minket bizalommal.