Elég a jó tanácsokból!?

Szombaton, vagyis április 11-én lesz egy hónapja, hogy Magyarországon veszélyhelyzetet hirdettek. Mindannyiunk életét többféle módon (is) befolyásolta, illetve a mai napig is befolyásolja a kialakult helyzet. Krízisállapot alakult ki. Sok szakember pedig mindennek okán, a segítségnyújtás jegyében mindenféle úton, módon igyekezett segíteni az embereknek. Vajon valóban tudtak, tudnak ők segíteni? Tényleg azt adják, amire az embereknek szüksége van?

Nehéz kérdések ezek, és kedves olvasóink, higgyék el nekünk, hogy ezen még maguk a szakemberek, így mi is, folyamatosan rágódunk. Vajon releváns információkat osztunk meg? Olyat, ami mindenki számára hasznos lehet? Tudunk szólni mindenkihez? Elérnek a tanácsok, javaslatok azokhoz is, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá? Nem árasztunk el mindenkit? Talán a teljesítményszorongást növeljük csak a tanácsainkkal? Vajon mindennek hatására csak a bűntudat növekszik azokban, akik esetleg nem tudják megtenni, betartani, amit javasolunk nekik?

Nehéz kérdések ezek. Egy dolog azonban biztos: Krízishelyzetben vagyunk. Ebben a helyzetben pedig minden reakció, érzés megfelelő, elfogadott, megérthető. Ha valaki nem tud mindent betartani, mert egyszerűen nem érzi úgy, hogy most erre lenne szüksége, rendben van. Ha valaki úgy érzi, egyik nap alig bír belekezdeni a dolgába, másnap meg örömmel kel fel, rendben van. Ha valaki úgy érzi, nem tud most elszakadni a hírportáloktól, rendben van. Ha valaki úgy érzi, nem bír egy egységes napirendet kialakítani, tartani meg aztán végképp nem tudja magát semmihez, rendben van. Ha valaki nem tud most úgy a munkájára koncentrálni, mint eddig, rendben van. Ha valaki nem tud kikapcsolni, és pihenni, esetleg egy könyvet olvasni, mert a fejében csak a lehetséges kimenetelek pörögnek, rendben van. Ha valaki már attól dühösnek érzi magát, hogy egy újabb, kéretlen, minden élethelyzethez illő jótanácsot kap, az is rendben van.

Mert most minden rendben van. A szakemberek tanácsai minden esetben csak ajánlások, lehetőségek. Ha valaki nem tudja ezeket megfogadni, betartani, beiktatni a mindennapjaiba, azzal nincs semmi probléma. Engedjük el a bűntudatunkat. Ez az idő most nem arról szól, hogy fantasztikus, gigantikus méretű életmódváltásba kezdjünk. Nem is arról szól, hogy most kellene a legproduktívabbnak lennünk, és feltalálnunk valamit, vagy "csak" kimagaslóan teljesíteni a munkánkban. Ez az időszak arról szól, hogy megpróbáljunk alkalmazkodni a jelenlegi helyzethez, ami ráadásul mindig változik egy kicsit egy-egy új korlátozás bevezetésével. Ennyi most a feladatunk, és lássuk be, ezzel megbirkózni is hatalmas dolog. Nem kell most ennél többre törekednünk.

Érdemes úgy gondolni az összes tanácsra, relaxációs módszerre, gondolatra, mint 1-1 mankóra. Szerencsések vagyunk, mert sok ilyen van most a közelünkben. De fontos észben tartani azt is, hogy mindig mi dönthetjük el, hogy most élünk-e bármelyikkel, vagy sem, ahogy azt is, hogy éppen melyiket szeretnénk kipróbálni, vagy melyiket nem.

Nem kötelező ebben az időszakban (sem) tökéletesnek lennünk. Hiszen tudjuk jól, hogy a tökéletesség végtelenül szubjektív, és csak egy illúzió. Engedjük el a bűntudatot, és öleljük magunkhoz a megértést. Elsősorban saját magunkkal kapcsolatban (ehhez kapcsolódó cikkünk). Fogadjuk el, hogy ez most egy nagyon nehéz helyzet. Hogy most nem tudunk olyan produktívak lenni mint korábban. Hogy most talán többször vagyunk bizonytalanok, feszültek, és rosszkedvűek. És fogadjuk el azt is, hogy mindez most rendben van. Jelenleg leginkább időre van szükségünk. Saját magunkkal szemben is. Időre, türelemre, megértésre, és együttérzésre.

Kitartást kívánunk mindenkinek!

Megjegyzés: Természetesen, ha úgy érzi, a cikkben felsorolt helyzetek (nem tud reggelente felkelni, nem képes munkavégzésre, mindig rossz a hangulata, stb.) elhatalmasodnak Önön, minden esetben kérjen segítséget szakembertől!

Képek forrása: https://pixabay.com/hu/