„Azért vannak a jó barátok…”

Választott család. Gyakran így jellemezzük két szóban a barátainkat, legyen szó többféle helyről "származó", vagy életünk különböző szakaszaiban megköttetett barátságokról.

Befejezzük egymás mondatait, kitaláljuk egymás gondolatát, a felmerülő kérdést már azelőtt megválaszoljuk, mielőtt feltették volna. Mellettük biztonságban vagyunk, az otthonosság érzetét nyújtják nekünk. Röviden. De miért is jó, hogy az életünkben vannak? És hogyan is változnak a baráti kapcsolatok az élet múlásával? Erről szól ez a blogbejegyzésünk.

Baráti kapcsolataink alapját képező egyik leglényegesebb tényező: a hasonlóság. Ez megnyilvánulhat közös érdeklődési körben, élethelyzetben, azonos életszakaszból fakadó életfeladatok kihívásában, vagy bármilyen vonásunk azonosságában: például nyitottságunk és kalandvágyunk az, ami összetart bennünket. A mindennapi stresszhelyzeteket is könnyebben viseljük, ha olykor van kinek ventillálnunk, elmesélnünk, vagy valakivel továbbgondolnunk a körülöttünk zajló eseményeket. Krízishelyzetben fontos támaszaink, referenciapontjaink lehetnek ők, egyfajta lámpások a sötét erdőben. Ha a miénkhez hasonló, nehéz élethelyzettel ők már megküzdöttek, akkor fontos modelljeinkké válhatnak, de érdemes mindkét félnek fejben tartani, hogy a másik problémamegoldási módja nem minden esetben a saját megoldásunk is egyben.

A baráti kapcsolatainkat befolyásolhatja saját kötődési stílusunk. A kutatók négy fő kötődési stílust különítettek el: biztonságos, szorongó, elkerülő és dezorganizált kötődés. (Ezekről bővebben itt olvashatsz.) Mivel a kötődés elsődleges kérdése, hogy a bizalom mennyire tudott bennem kialakulni, az elsődleges gondozóm (többnyire az édesanya) mennyire tudta azt az elegendő mennyiségű és minőségű törődést, gondoskodást nyújtani a számomra, ami azt a magot ültette el bennem, hogy a világ, és benne az emberek biztonságos környezetet nyújtanak számomra, kiszámíthatóak és bizalommal fordulhatok feléjük. Ha az elsődleges kapcsolatunk a gondozónkkal (a világgal) nem ilyen volt, akkor nagy valószínűséggel ez nyomot fog hagyni későbbi kapcsolatainkban, így párkapcsolatunkban és baráti kapcsolatainkban is. Éppen ezért fontos lehet tisztában lenni saját, valamint párunk és barátaink kötődési mintázatával is, mert például hiába várjuk el egy elkerülő kötődésű barátunktól, hogy az első pillanattól megnyíljon nekünk, és nagyon mély beszélgetéseket folytassunk, de ezt kevésbé tudja majd teljesíteni. Ő lesz az, akit lassan, alkalomról alkalomra kell csendesen bíztatni a stabil jelenlétünkkel, hogy ott vagyunk neki, számíthat, támaszkodhat ránk, megbízhat bennünk és csak ezen, számára pozitív tapasztalatok után fogja egyre szélesebbre tárni szívét, hogy megtapasztalhassuk milyen is ő valójában. Mert kötődni annyi, mint bizalmat szavazni, hinni, hogy a másik nem bánt majd bennünket, azaz bármilyen viselkedést is fog mutatni a barátunk, annak elsődleges célja valószínűleg az önvédelem lesz, és nem az, hogy minket bántson. A kötődés persze nem befolyásolhatatlan vonásként kíséri végig életünket, módosíthatóak. Onnantól, hogy megszülettünk életünk folyamatosan a külső környezettel interakcióban zajlik, a világ hat ránk és mi is visszahatunk rá. Egyre inkább kikerülünk szüleink, családunk hatóteréből, hiszen fiatal felnőttként már külön, akár tőlük távol éljük az életünket. Éppen ezért a szocializációnk egy meghatározó tere a baráti kapcsolatrendszer, sok támaszt nyújthatnak számunkra, egyfajta védőfaktorai életünknek.

Most nézzük meg, hogy hogyan alakulnak át ezek a kapcsolatok, amik akár gyermekkorban, akár később kötettek, de kiállták az idő próbáját.

Ha még most is vannak olyan barátaink, akik gyerekként, kamaszként csapódtak mellénk, akkor szerencsések vagyunk, ez azt is jelentheti, hogy megfelelően tudtuk ápolni a kapcsolatainkat, életünk egy irányba tartott, nem veszítettük egymást szem elől, vagy igen, ám mégis majdnem onnan tudtuk folytatni, ahol abbahagytuk. Az idő múlásával, és életünk komplexebbé válásával - hiszen sokat dolgozunk, vagy akár családosak vagyunk -, a feladatok megszaporodásával bizony kevesebb idő jut a személyes baráti találkozókra. A dolgot nehezítheti, hogy megfelelő időpontot is már csak egy hónappal előre megbeszélve, a helyet tízszer átgondolva, a logisztikát is beleszámolva sikerül csak megoldani, amikor arról (is) panaszkodunk egymásnak, hogy mennyire fáradtak vagyunk. Még problémásabb a dolog, ha még országhatár(ok) is elválaszt(anak) bennünket, és még az időeltolódás sem segít nekünk. Sok lemondással és áldozattal járhat egy kapcsolat fenntartása, de mint azt már fentebb is írtuk: elemi szükségletünk.

Persze van, amikor nem lehet mást tenni, mint elengedni a másikat. A sok közös emlék összetart, de ha nem párosul új közös élményekkel, akkor a folyamatos nosztalgiázás nem sok energiát tud adni egy kapcsolatnak. Olyankor nem lehet mást tenni, mint megőrizni a szép emléket és elengedni a másikat. Lehetnek konfliktusok is egy kapcsolatban, de ezek feloldása végül a kapcsolat egyik erőforrásává válhat.

Felnőttkorban már kevésbé számít a mennyiség, mint inkább a minőség. Bár itt is lehetnek egyéni különbségek, a megnevezésekben is lehetnek árnyalatok ("sok haverom van, de kevés barátom"), a lényeg, hogy kapcsolataink kielégítőek legyenek számunkra és a kölcsönösségen alapuljanak. Ez nem azt jelenti, hogy legyen egy barátunk, aki minden szükségletünket kielégíti: imádjon annyira síelni, mint én, ugyanakkor szeresse az olyan típusú filmeket is, mint én, stb. Nem baj, ha van olyan barátunk, akit inkább akkor hívunk fel, ha egy kis támogatásra szorulunk, míg tudjuk, hogy kit hívjunk fel, ha egy kis sörözésre vágyunk vagy kivel lehet a legjobban megbeszélni a moziban látott művész filmeket.

Összefoglalva tehát, nincs azzal gond, hogyha tudod, hogy milyen elvárásokkal vagy benne egy-egy kapcsolatodban. Vagy ha tudatában vagy egyik vagy másik barátságod számodra előnyös vonásában. Elgondolkodhatsz azon is, hogy vajon te mit tudsz adni a barátaidnak, mi a te erősséged és esetleg mi az, amiben fejlődhetnél a velük való kapcsolatodban. Legyél őszinte, és nyitott a barátaiddal, ha valami bánt, vagy megbántottak, esetleg más igényed lenne, azt fejezd ki nyugodtan, ezek később fontos új alapkövei lehetnek a folyamatosan megújuló kapcsolatotoknak. Minderre pedig nemcsak egy-egy alkalommal kell időt szakítanunk, hanem a mindennapok szintjén kell megjelennie az odafigyelés apró gesztusainak, amelyek tudatják a barátainkkal, hogy itt vagyunk, számíthatnak ránk, hogy kimutassuk szeretetünket, hogy fontosak nekünk, mert Máté Péter szavaival élve: "azért vannak a jó barátok, hogy az eltűnt boldogságot, visszaidézzék egy fázós alkonyon".

Képek forrása: www.maxpixel.net