Az emberi viselkedés és kommunikáció sémái

Környezetünkben számtalan inger ér bennünket nap, mint nap, és ezek sokféle reakciót váltanak ki belőlünk. Vannak olyanok, amelyek feszültséget keltenek bennünk, ám ha ezeket végül pozitívnak bélyegezzük, akkor jól érezzük magunkat és nyitottak leszünk a ránk váró impulzusokra, eseményekre. Ha negatívan minősítjük, azaz veszélyesnek, vagy ijesztőnek nyilvánítjuk ezeket az ingereket, esetleg úgy érezzük, hogy kudarcot vallunk, akkor a viselkedésünk is ennek megfelelően védekező lesz, bezárkózunk. Ha gyakran ez utóbbit tapasztaljuk meg önmagunkkal kapcsolatban, akkor kevésbé tudjuk majd asszertíven a jogainkat képviselni, mert nem érezzük, hogy kompetensek lennénk és a megoldáshoz vezető szükséges lépéseket meg tudnánk tenni.

A környezetünkkel való interakcióink során különbözőféleképpen kommunikálhatunk, viselkedhetünk. Ezek sémákba rendeződve négyféle formában jelenhetnek meg a másokkal való kapcsolatainkban: asszertív, passzív, agresszív és manipulatív. Ezek nem kizárólagosak, egy-egy helyzetben viselkedhetünk egyféleképpen, míg egy másik szituációban, akár ellentétes viselkedést is tanúsíthatunk.

Az asszertivitásról már sokat írtunk. Röviden összefoglalva: önmagunk és mások jogainak, gondolatainak, érzéseinek elfogadását jelenti a kölcsönös tiszteleten keresztül. Felelősséget vállalunk kommunikációnkért, megnyilvánulásainkért, saját és mások akaratát figyelembe vesszük, az érdekeinket képviseljük, közelítjük, egyeztetjük.

Jelmondatai:

• Képes vagyok nyíltan és őszintén kifejezni érzéseimet mások számára.
• Képes vagyok megoldani a problémákat anélkül, hogy veszélyeztetném a kapcsolataimat.
• A másikat nem késztetem véleménye, gondolatának megváltoztatására, elfogadom azokat.
• Méltányolom a másik érzéseit, gondolatait, véleményét.

A passzív attitűddel rendelkező személyek ezzel szemben nem állnak ki saját jogaikért, mások igényeit, szükségleteit előrébb helyezik sajátjuknál. Önmagukat leértékelik, kudarctól való félelem és konfliktuskerülés jellemzi őket, alávetik önmagukat mások akaratának, elfogadják mások véleményét, szándékait sajátjuknak, ezzel igyekeznek mások kedvében járni. Ha mégis képviselnék saját gondolataikat, érzéseiket, azt bátortalanul, bocsánatkérően teszik, ezáltal környezetük kevésbé veszi ezen próbálkozásokat komolyan, megerősítve bennük azt, hogy valóban nem számít, nem fontos az ő véleményük, jogaik tiszteletben tartása.

Jelmondatai:

• Önmagam alárendelem a másik akaratának.
• Úgy érzem, hogy mások manipulálásainak áldozata vagyok.
• Szó nélkül hagyok minden engem ért atrocitást, de ha sok gyűlik össze, akkor kitörök.
• Bármit megteszek azért, hogy békés, konfliktusmentes életem legyen.
• Ha valami atrocitás ér, akkor többnyire hallgatok, és csak utána magamban, vagy egy barátomnak panaszkodok.
• Nem szívesen mutatom meg magam mások előtt, legyen az az érzésem, véleményem, vagy gondolatom.
• Mindig a többség szava dönt, az én véleményem kevésbé számít.

A manipulatív attitűd (passzív-agresszív) szerint az adott személy hátulról, őszintétlenül, "ügyeskedések" útján próbálja saját céljait elérni. Nem gondolja, hogy jogait őszintén képviselhetné, mert nem bízik senkiben, - magában sem-, és nem feltételezi, hogy kiállhatna önmagáért és elfogadnák őt olyannak, amilyen. Nagyon gyanakvó.

Jelmondatai:

• Ha mások támadólag lépnek fel velem szemben, akkor kifogásokat gyártok, ürügyeket keresek, szabadkozom.
• Megpróbálom rávenni az embereket arra, hogy úgy tegyenek, ahogyan szerintem jó.
• Hajlandó vagyok félrevezetni, füllenteni azért, hogy elérjem a célomat.
• Előfordul, hogy csak finom utalást teszek igényeim kifejezéseként.

Az agresszív attitűd egyfajta erőszakosságot jelent, amely kompenzáló mechanizmusként jelenik meg alacsony önértékelés mellett, és a látszólagos önbizalmat hivatott megerősíteni, alátámasztani. Önmagukat különlegesnek, kiválónak tartják, ezzel szemben másokat leértékelnek, haszontalannak tartanak. A passzív attitűd ellentéteként úgy gondolják, hogy igényeik és szükségleteik mindennél és mindenkinél fontosabbak, csak ők rendelkeznek jogokkal, amit mindenkinek tiszteletben kell tartania, ugyanakkor nem okoz számukra problémát azok megsértése, figyelmen kívül hagyása, ha másról van szó. Nem számít nekik, ha a konfliktusok során érzelmileg és/vagy fizikailag bántalmazzák környezetüket, a cél, hogy győzzenek és dominanciájukat fitogtassák, illetve, hogy a másik fél behódoljon nekik. Gyakran használnak iróniát és szarkazmust.

Jelmondatai:

• Nyíltan kritizálok, sértegetek, hibáztatok másokat.
• A legjobb védekezés a támadás.
• Nehezen viselem mások butaságait.
• Könnyen indulatba jövök.
• Lényegretörően, nyersen, őszintén fogalmazom meg véleményem.

Az önérvényesítésnek ellentmond, ha erőszakosan, vagy kerülőutak útján kívánjuk céljainkat elérni, nem pedig a tiszta kommunikáció módját használjuk. Így csak a félelem és a bizonytalanság lehet alapja viselkedésünknek és kommunikációnknak. Ezen jegyek fejlődéstörténete a gyermekkorunkba nyúlik vissza, amikor elutasították szükséglet-kifejezéseinket, vagy környezetünk negatívan ítélte meg ezeket, illetve ezzel együtt saját személyiségünket is. Énképünk ezen visszajelzések mentén formálódott, ahogyan arról már egy korábbi bejegyzésünkben is írtunk.

Többségünk a fent ismertetett négyféle viselkedésformával egyaránt rendelkezik, eltérő mértékben. Az is változik, hogy egy-egy szituációban melyikhez "nyúlunk", melyik séma dominál. Ezek az attitűdök azok, amelyek viselkedésünket meghatározzák. Éppen ezért érdemes átgondolni, hogy vajon milyen helyzetek azok, amelyekben egy-egy attitűdünk kifejezetten domináns? Van-e ezeknek a helyzeteknek valamilyen közös ismertetőjegyük? Miben kellene változtatnunk, hogy egy-egy hangsúly máshova tevődjön át? Miért viselkedünk így ezekben a helyzetekben? Miért nehéz asszertívnek lennünk a párunkkal otthon, míg a munkatársunkkal nem? És így tovább, megannyi kérdés feltehető, amelynek vizsgálata a tudatosságunkat tudja növelni egy későbbi helyzetben.

Az asszertivitásnak vitathatatlan előnyei vannak. Önbizalmunkra, kapcsolatainkra pozitív hatással lehet, ha mindenki megtapasztalhatja, hogy gondolatai, érzései ugyanannyira fontosak és értékesek, mint a másiké. Ha nem a másik lenyomása a cél, hanem a győztes-győztes pozíció kialakítása.

Képek forrása: www.pxhere.com, www.maxpixel.net