Asszertivitás – az önérvényesítés képessége

Egy előző cikkünkben már szó volt az erőszakmentes kommunikációról, annak lépéseiről. Jelen bejegyzésünkben ehhez kívánunk egy utat kínálni az asszertivitás képességén keresztül, amely bármikor bármilyen helyzetben használható. De mit is takar ez a kifejezés?

Vannak olyan helyzetek, amelyben nehéz megőrizni hidegvérünket, érzelmeink elöntenének, kontrollunkat elveszítenénk, lehet, hogy agresszív megnyilvánulásaink lennének, vagy éppen a másik fél részéről várhatnánk ezt a reakciót valamilyen konfliktushelyzetben, vitában. Ilyenkor segítségünkre lehet az asszertivitás, amikor nemcsak saját igényeinkkel törődünk, hanem a másik oldal szükségleteivel, érzelmeivel is. Az asszertivitás egyfajta önérvényesítés, meghallgatjuk a másikat, őszintén, magabiztosan képesek vagyunk kifejezni véleményünket, érzéseinket, legyenek azok akár negatívak. Nem jelenti, hogy passzívan tűrjük a ránk zúduló érzelmeket, de nem is agresszívan, támadólag lépünk fel ezekben a helyzetekben.

Az asszertivitás a másik igényeinek értő figyelemmel való meghallgatásából, a saját érzéseinkkel, gondolatainkkal, reakcióinkkal kapcsolatos tudatosságból, és az értük vállalt felelősségből, elfogadásból, valamint igényeink és szükségleteink kifejezéséből tevődik össze. Ezzel egyfajta egyenlőséget érünk el a másikkal szemben, bizalommal vagyunk felé, hogy nem lesz agresszív, domináló velünk, hanem aktívan próbálja megoldani a feszültséget keltő közös ügyet. Így ez akár gyógyító hatással is lehet a kapcsolatra és a veszekedés sem fajul el addig, hogy már helyrehozhatatlan károk keletkezzenek a kötelékben.

Ami nem tartozik az asszertivitáshoz az a másik akaratának megváltoztatása, érzéseinek elutasítása, kontrollálása. Ezzel szemben megengedjük, és elfogadjuk az ő gondolatait, érzéseit, véleményeit és szükségleteinek kifejezését. Nehézsége, hogy egyszerre vesszük számba mindkét fél, a saját és a másik érdekeit. Az asszertivitás útja a passzív, önalávető és az agresszív, fenyegető viselkedés között van félúton.

Az önérdekérvényesítés tudatosságot feltételez használója részéről. Érdemes végiggondolni egy-egy helyzetben, mit is szeretnék elérni? Hogyan élem meg a kialakult helyzetet? Milyen igényeim is vannak nekem? A másiknak milyen érzései, igényei lehetnek? Ehhez nagyon fontos, hogy rendelkezzünk önismerettel és érdeklődjünk társaink iránt, feléjük nyíltan és közvetlenül tudjunk fordulni, empatikusan odafigyeljünk az ő érzéseikre, szükségleteikre is, ugyanakkor ha a helyzet azt kívánja bűntudat nélkül tudjunk akár nemet mondani egy általunk nem kívánt szituációra.

Az önérvényesítéshez jogok is kapcsolódnak, amelyek mind bennünket, mind a másik felet megilletik. Itt most a 10 leggyakrabban nehézséget okozó jogot emeljük ki.

Jogom van ahhoz, hogy:

• tisztelettel bánjanak velem.
• kifejezzem saját érzéseimet és véleményemet.
• bármikor megváltoztassam a véleményemet és a döntésemet, akár indoklás nélkül.
• nemet mondjak anélkül, hogy bűntudatot éreznék.
• hibát kövessek el és ezért vállaljam a felelősséget.
• azt mondjam: nem tudom vagy nem értem.
• megbetegedjek, és ezért ideiglenesen a feladataimat ne végezzem el.
• meghallgassanak, odafigyeljenek rám és komolyan vegyenek.
• információt kérjek bármilyen szakembertől - akár az orvostól.
• igent mondjak valamire saját magamért, anélkül, hogy önzőnek érezném magam.

És ez a sor még folytatható lenne...

Az önérvényesítés segíthet nekünk, amikor úgy érezzük, hogy a véleményünk nem számít, nem hallgatnak meg bennünket, vagy úgy érezzük, hogy amit először kiejtettünk a szánkon az onnantól kezdve már kötelező érvényű ránk nézve, abból visszakozni nem lehet. Vagy bűntudat tör ránk, mert a láztól mozdulni sem tudunk, nemhogy a munkahelyünkre bemenni, viszont mégis összekanalazzuk magunkat és Neocitran-nal felszerelkezve neki vágunk az útnak, hogy további nyolc órás szenvedésnek vessük magunkat alá, ahelyett, hogy otthon az ágyban pihennénk, lábadoznánk.

De mindezt hogyan is fejezhetjük ki asszertíven? Ennek lépéseiről, és a gyakorlatban való alkalmazásáról részletesebben a következő bejegyzésünkben írunk.

Ajánlott olvasmányok:

Bishop, S. (2008) Asszertivitás. Budapest, Manager

Rambala É. (2012) Az erőszakmentes kommunikáció alapjai. Budapest, Kulcslyuk Kiadó

Hadfield, S., Hasson, G. (2012) Asszertivitás - Hogyan érvényesítsük sikeresen az érdekeinket? Budapest, Scolar

Képek forrása: www.pxhere.com, www.maxpixel.net