Ara-para, avagy az esküvő mint krízis

Az esemény, amikor két ember egybeköti az életét, nem is lehet más, csak gyönyörű, boldog, békés, harmóniával teli. Az egyik oldalról nézve, igen. Azonban a másik oldalról megvizsgálva igenis egy krízishelyzetről beszélhetünk, vagy legalábbis egy olyan életeseményről, amely akár krízisállapotot is előidézhet. Leginkább akkor lehet ebben gondolkodni, ha az esküvő szervezését különválasztjuk az esküvő napjától, és inkább a szervezési időszakot gondoljuk mélyebben végig.

Egy párkapcsolat alakulásának is megvannak a maga szakaszai, ahogy a kéttagú párból eljuthatunk (akár) a többgyermekes családig. Természetesen ez nem egy kőbevésett folyamat, mindenki a saját elképeléseihez alakíthatja az életét. Általánosságban, vagy legalábbis a hagyományos modell értelmében azonban a pár egy idő után meghozza a döntést, miszerint szeretnének összeházasodni, elköteleződni egymás mellett hosszútávon, és mindezt hivatalossá is szeretnék tenni.

A jegyesség időszakát azok, akik nincsenek benne közvetlenül vagy közvetetten (pl. barátok, családtagok), egy csodálatos időszaknak írják le, legalábbis annak képzelik el. Egyfelől a pár az életének egyik legboldogabb időszakában van, tervezgetik a nagy napjukat, és csodás dolgokkal kötik le magukat, rózsaszín felhőkkel övezett szivárványos úton járnak. Másfelől azonban súlyos teherként nehezedő feladatokat is vesznek a nyakukba mindezzel.

Egy esküvő megvalósítása ugyanis elképzelhetetlen mennyiségű szervezést, időt és pénzt igényel. Nem beszélve arról, hogy a pár tagjainak közösen kell dűlőre jutniuk (lehetőleg) mindenben (pl. kis esküvő legyen vagy nagy, milyen színvilágú legyen, hol tartsák, és így tovább a végtelenségig). Rendben van, hogy egyikőjük így, a másikójuk pedig úgy képzeli el a nagy napot. Azonban ezeket az álláspontokat, elképzeléseket közös nevezőre kell hozni, hiszen kettejüknek csak egy közös nagy napjuk lesz. Fontos már előre felkészülni arra, hogy az esküvő megszervezése a folyamatos egyeztetésről, és kompromisszumkötésről fog szólni. Sokat segíthet, ha pár tagjai külön-külön végiggondolják, hogy mik azok a főbb pontok az eseménnyel kapcsolatban, amik számukra mindenképpen fontosak, amikkel kapcsolatban határozott elképzeléseik vannak. Jó, ha ezeket a pontokat előre egyeztetik, átbeszélik egymással. Így mindketten tisztában lesznek vele, hogy mi az, amire fontos odafigyelniük annak érdekében, hogy a másik érdekei se sérüljenek.

Az esküvő szervezésénél a pár kapcsolatának alakulásában egy újabb lényeges feladat is előtérbe kerül. Ez pedig az eredetcsaládról való leválás, és az új egység képviselése (akár velük szemben is). A házasságkötéssel együtt mindig egy új család is születik. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy az eredetcsalád tagjai szintén határozott elképzelésekkel, olykor elvárásokkal viseltetnek az esküvővel kapcsolatban. A pár tagjainak ilyenkor össze kell zárniuk, és a saját (jó esetben előre kialakított) közös álláspontjukat kell képviselniük. Mindez sajnos gyakran nem megy olyan könnyen, mint szeretnénk.

Láthatjuk, hogy sok mindenről szól ez a szakasz (is). Vannak benne csodás részek, azonban összességében, ha mélyebben is végiggondoljuk, egy nehéz életszakaszról van szó. Társadalmi szinten megjelenő elvárás, hogy a jegyespároknak az esküvő szervezése közben (is) a fellegekben kell járnia, és ha esetleg ez nem így történik, akkor elítéléssel, szemrehányással, akár megvetéssel is szembetalálhatják magukat.

Nem véletlenül találkozunk úton-útfélen már-már elviselhetetlennek tűnő menyasszonyokkal, akiket gúnyosan "menyaszörnyeknek" címkéznek. Az esküvőszervezéssel járó krízis ugyanis nem éppen a legjobbat hozza ki belőlük. Gondolkodásuk beszűkül, a sok szervezés, egyeztetés közepette néha kilátástalannak érzik a helyzetüket, sokat kell konfrontálódniuk, nehezen tudnak kikapcsolni, és szorongásuk, feszültségük jelentős mértékben megnövekedhet. Mindezeket pedig hosszútávon kell elviselniük, mivel az esküvő szervezése általában több hónapot, akár egy évet is igénybe szokott venni.

Természetesen jelen cikkünk nem arra hivatott, hogy mentesítsen mindenkit, aki az esküvőszervezés alatt esetleg nehezen elviselhető. Sokkal inkább azt szeretnénk, ha megértőbben tudnánk az ebben az életszakaszban lévő fiatalok felé fordulni, mivel az esküvő szervezése az egyik oldalról nézve lehet hatos, vagyis egy csodás életszakasz, de ha máshonnét nézzük, lehet akár kilences, vagyis nehézségekkel teli időszak is. Minden szempontnak van létjogosultsága, és mindennek tudatosítása pedig segít minket abban, hogy érzékenyebben, és támogatóbban fordulhassunk egymás felé.

Végül, de nem utolsó sorban szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a fent tárgyalt jelenség, vagyis az, hogy valaki helyzetét nem minden szempont figyelembevételével együtt értékeljük, nem csak ebben az életszakaszban jelenthet meg. Gondoljuk csak végig, hogy sok más helyzetben is, amikor esetleg irigykedve fordulunk a másik ember irányába, talán éppen egy olyan nézőpontot veszítünk szem elől, ami mentén megláthatnánk, hogy a helyzet nem csak pozitív élményeket adhat, hanem bizony rengeteg nehézséggel is együttjár. Vegyük például a költözést, vagy az anyává válást. Mindkét helyzet szuper, hiszen valami klassz dolog történik velünk benne. Azonban ha jobban végiggondoljuk, számos nehézséggel is meg kell közben küzdenünk, hiszen ott az a rengeteg szervezési feladat, az új szerep kialakításának nehézsége, és az új nehézségekkel való megküzdés, az új rutin kialakítása).

Képek forrása: www.pixabay.com