4 lépésben az erőszakmentes kommunikációért
Ugyan kivel ne fordult volna már elő, hogy sakálként ordított egy konfliktushelyzetbe kerülve? Valószínűleg azt sem nehéz felidéznünk, hogy nem sokra mentünk vele, és grátiszként még akár rosszul is éreztük magunkat, esetleg bűntudatunk volt utána. Az ilyen, vagy ehhez hasonló konfliktushelyzetek általában akkor szoktak elindulni a lejtőn, amikor hirtelen, nagy intenzitással csap fel bennünk a düh, és megakadályozza, hogy hideg fejjel, lehetőleg objektíven gondoljuk végig a lehetőségeinket, valamint ennek fényében is tudjunk cselekedni.
Nézzük meg, vajon mit lehet tenni annak érdekében, hogy mindez másként történjen. Vajon hogy vehetjük elejét az elfajuló konfliktusainknak? Serena Rust (2017) egy remek, könnyen fogyasztható könyvben mondja el a négylépéses technikát, amely mindannyiunk segítségére lehet párkapcsolati, családi, baráti vagy munkahelyi problémánál.
Azonban már az elején le szeretnénk szögezni, hogy bár a négy lépés egyszerűnek tűnhet elméletben, a gyakorlatban azonban cseppet sem az, legalábbis először. Gyakorlással azonban viszonylag könnyen elsajátítható bárki számára.
Nézzük is a négy lépést:
1. Megfigyelés: objektív leírása az eseményeknek, amikor NEM minősítek senkit és semmit, illetve nem is ítélkezem. Ilyenkor egyszerűen csak arról van szó, hogy a kiváltó okot írom le, tárom fel. Pl.: Mi is történt? à "X a születésnapomon nem köszöntött fel." Így pusztán a tényeket tárom fel. Gondoljunk csak bele, hogy mennyivel objektívebb leírása ez a helyzetnek, mint akár ez: "X elfelejtett felköszönteni a szülinapomon". A második esetben már feltételezzük, hogy a másik a feledékenysége miatt nem köszöntött fel minket, holott erre semmi bizonyítékunk nincs.
2. Saját érzésem megfogalmazása: a haragon és a dühön túl/mögött/mellett mi az az érzés, vagy mik azok az érzések, amik bennem vannak a történtek miatt. Ennek a megfogalmazása a fontos ahelyett, hogy magyarázni kezdenék. Ilyenkor végiggondolhatjuk saját érzésünk mellett azt is, hogy vajon a másikban milyen érzés keletkezhetett. Fontos, hogy ezt ki is tudjuk fejezni, és énüzenet formájában el is tudjuk mondani a másik félnek. Az énüzenet egy olyan közlés, amikor a mondatunkban nem beszélünk a másikról, hanem csak és kizárólag a bennünk lévő érzésről. Ezek a mondatok általában így kezdődnek: én ettől most... érzem magam/nekem ez most olyan érzés... Folytatva a példánkat: Mit is érzek ezzel kapcsolatban/emiatt? - "Csalódottnak érzem magam, és szomorú vagyok".
3. A szükségletek felismerése: Elgondolkodni azon, hogy vajon mire is lenne szükségem az adott helyzetben, vagyis mely szükségletemből fakad ez az érzés. Ahelyett, hogy azt tervezném el, hogyan elégítem ki. Gondoljuk csak végig, hogy az előzőekben megfogalmazott érzés mögött milyen kielégítetlen szükségletünk állhat. Pl.: "Szeretném azt érezni, hogy fontos vagyok X számára, és tudni, hogy vajon mi is történhetett, vagyis odafigyelésre és egyértelműségre van szükségem".
4. A kérés megfogalmazása: Fontos hogy utolsó lépésként el tudjuk mondani a másiknak, hogy mit szeretnénk tenni, vagy mit szeretnénk, hogy a másik megtegyen annak érdekében, hogy az (egyéni) szükségleteink kielégülhessenek. Mindezt pedig fontos, hogy NE követelés, hanem kérés formájában fogalmazzuk meg úgy, hogy az akár azonnal, konkrétan, szinte mérhetően teljesíthető legyen. A kérést az különbözteti meg a követeléstől, hogy azt visszautasíthatom anélkül, hogy büntetéstől kelljen tartanom. Fontos az egyértelműség is. Mondhatom azt, hogy szeretném, ha figyelmesebb lennél velem, de ettől még a másik nem biztos, hogy tudni fogja, mit is szeretnék konkrétan. Példánknál maradva mondhatom azt, hogy "ezért szeretném, ha most el tudnád nekem mondani, hogy miért nem köszöntöttél fel".
Összegezve tehát, mit is mondhatok X-nek: "Nem köszöntöttél fel a születésnapomon, ezért csalódottnak érzem magam, és szomorú vagyok. Odafigyelésre és egyértelműségre lenne szükségem, ezért szeretném, ha el tudnád nekem mondani, hogy miért történt meg ez. Lehet róla szó?"
És mindezzel máris 4 lépéssel közelebb vagyunk ahhoz, hogy könnyebben meg tudjuk oldani konfliktusainkat, és jobban szót tudjunk érteni másokkal a nehezebb helyzetekben is.
Javasoljuk, hogy kezdetben a konfliktusos helyzetek utólagos elemzésével gyakoroljunk. Egy veszekedés után, hideg fejjel már könnyebben végiggondolhatjuk, hogy mit is kellet, vagy lehetett volna másképp tenni, vagy mondani. Mindezek az elemezgetések pedig megkönnyítik azt, hogy a következő kényes helyzetben már hamarabb felismerjük, hogy milyen első, második, harmadik, aztán negyedik lépésre van szükség ahhoz, hogy megfelelően, és leginkább erőszakmentesen kezelhessünk egy-egy konfliktust.
Felhasznált irodalom: Rust S. (2017). Erőszakmentes kommunikáció. Budapest: Bioenergetic Kiadó
Képek forrása: www.pixabay.com,