A testvérféltékenység oka, haszna, ellenszere

Azokban a családokban, ahol egynél több gyerkőc van, minden bizonnyal nem ismeretlen a testvérféltékenység fogalma. Bár minden szülő álma a nyugodt, békés, veszekedésektől mentes családi légkör, valójában azonban olyan testvérek, akik egyáltalán nem civódnak egymással legalább néha: nincsenek. Sok szülő kér tőlünk segítséget ezzel kapcsolatban. Legtöbbször azonban kiderül, hogy valójában nem is olyan nagy a baj, mint ahogy azt a szülők elsőre gondolták volna. Szakemberként emiatt úgy véljük, hogy a téma nagyobb figyelmet érdemel. Elsősorban azért is, mert fontos tudnunk (és minden helyzetben szem előtt tartanunk), hogy a jelenség nem a szülőségünkről hordoz információt, és jelenléte nem a szülők kudarca. Ugyanis egy teljesen természetes, sőt sok szempontból a gyermekek fejlődése szempontjából hasznos jelenségről van szó. tapasztal

Miért? Egyrészt, mert segíti a gyermek személyiségének kialakulását. Megtapasztalhatja, hogy önálló akarattal rendelkezik, és másoktól sok mindenben különbözik, vagyis másokhoz hasonlítva, vagy másokon keresztül jobban megismerheti önmagukat. Másrészt, érzékelheti a határokat (meddig mehet el pl. akarata érvényesítésében), felfedezi miben jó és miben nem (önismeret), vagyis láthatjuk, hogy nagyon fontos ismereteket szerezhet önmagáról. Harmadrészt a konfliktusok, és azok rendezése segíti a szocializáció fejlődését. Találkozhat az igazságosság és a méltányosság fogalmával, valamint azzal, hogyan érvelhet, hogyan oldhat meg problémákat, valamint hogyan köthet kompromisszumokat. Mindezek pedig erősítik a testvérek közötti összetartozás érzését, így felnőtt korban ez a rivalizációs kapcsolat könnyen mély barátsággá alakulhat, mely addigra már kiállta a veszekedések próbáját is. Nem utolsó sorban pedig a viták önmaguk meghaladására ösztönzi őket, vagyis mindig jobbak, és ügyesebbek szeretnének lenni.

Mi az oka, hogy folyton veszekednek? Erre a kérdésre is sok lehetséges magyarázat van. Például fontos végiggondolnunk, hogy milyen egyéni jellemzőik vannak (pl. a temperamentumuk tekintetében) és ez mennyire fér össze. Gyakran a saját tulajdon és a felségterület tisztelete a nézeteltérés kirobbanásának témája. Az osztozkodás képessége csak akkor várható el egy gyermektől, ha az már leszámolt a rá 6-7 éves koráig jellemző egocentrikus, vagyis énközpontú gondolkodásmóddal. Addig sajnos ez a cselekvés csak meglehetősen nagy nehézségek árán mehet végbe. A leggyakrabban azonban a szülők szeretetéért, figyelméért, idejéért folyik a harc, a gyermekek számára ugyanis ez a legfontosabb, és a legértékesebb, amit a szülők adhatnak nekik.

Van néhány tippünk azzal kapcsolatban, hogy mit tegyünk, és mit ne tegyünk. Nagyon fontos, hogy soha ne hasonlítgassuk gyermekeinket egymáshoz. Ne hallgassák azt tőlünk, hogy ki miben jobb, sikeresebb, és kerüljük a "bezzeg a testvéred így vagy úgy" kezdetű mondatokat. Ezek mély sebeket ejthetnek gyermekeinken. Igyekezzünk a jó tulajdonságaikat kiemelni, ezzel pedig növelni magabiztosságukat, valamint pozitív önértékelésüket.

Gyakran a gyerekek megpróbálják kideríteni, hogy vajon szüleik melyik csemetéjüket szeretik jobban. Figyelik minden egyes lépését a szülőnek, és azt, hogy mennyire igazságosan osztja ki a dolgokat (pl. figyelmét, törődését, gondoskodását, idejét). Gyakran akár konkrétan is rákérdeznek, kit szeret jobban a szülő. Ilyenkor nagyon fontos, hogy azt próbáljuk meg hangsúlyozni, hogy mindegyiküket ugyanannyira szeretjük, de nem ugyanúgy. Akár példákat is mondhatunk: "Boriban azt szeretem a leginkább, hogy nagyon vicces, jó a humora, míg Bandiban azt, hogy mindig nagyon bátor".

Nehéz kérdés továbbá, hogy vajon bele kell-e szólnunk gyermekeink konfliktusaiba. A válasz persze egyértelműen igen, viszont ennek a módja nem olyan egyszerű. Ne hagyjuk (zéró tolerancia elve), hogy sértegessék, esetleg megalázzák egymást, vagy verekedjenek. Ilyen esetekben mindig határozottan közbe kell avatkoznunk, nem engedhetjük meg ezt a viselkedést gyermekeinknek. Nekik kell megoldaniuk a konfliktusaikat. Azonban azt, hogy ezt milyen eszközökkel teszik, illetve tehetik meg, azt meg kell tanulniuk. Szülőként a mi felelősségünk, hogy megmutassuk a kisebbeknek, hogy egyáltalán milyen lehetőségeik vannak egy konfliktus rendezésére. Hiszen senki nem úgy születik, hogy profi problémamegoldója lenne a konfliktusoknak.

Hogy miként is lehetséges mindez? Bejegyzésünk következő részéből megtudhatják. Folytatása következik...

Könyvajánló: Valliéres S. (2012). Pszichotrükkök 3-6 éves korig. Budapest: Libri Kiadó.

Képek forrása: www.flickr.com, www.pixabay.com